7. nap Ismét utazás. Sultanhani, Konya:
Reggel korán indultunk el Nevsehírből, mert a mai nap is utazós nap lesz sok megállóval. Még a városból kifelé menet ismét megállapítottam, hogy ez is egy olyan város, ami igencsak csalóka képet mutat magáról. Az előző napi séta és a nappal látottak alapján úgy gondoltam, hogy ez a város is egy majd 1 milliós lakosú város, de aztán ért a nagy csalódás, mert még 100.000-en sem lakják. Csak hát a magas házak, lakóparkok és a széles utak igencsak betudják csapni az utazót. Ma is több 100 km várt ránk és persze sok látnivaló. Mint említettem 1000 m magas fennsíkon vagyunk és ott a víz igen csak nagy kincs. Ahol öntözni tudnak ott szép zöld területek vannak, ahol pedig nem ott bizony sivatag. Október lévén már a betakarítások mindenhol véget értek és a környék slágerterméke várat még magára az pedig nem más, mint a tök. Rettentő nagy tökföldek mellett mentünk el. Én még nem láttam ekkora területet, ahol tök van. Állítólag olajat préselnek a magjából, meg takarmány lesz belőle.
Utunk során egy tervezett látogatás volt. Az pedig Sultanhani-ban egy karaván szeráj. Egy kis településen lévő tevekaraván megállóhely, amit tökéletesen felújítottak. Innen továbbutaztunk Konya városába a törökök szent városába (a „táncoló dervisek” szerzetesrend központja) és megnéztük a híres Mevlána Múzeumot.
8. nap Pamukkale, és a Hieropolisi romok egy kis kegyhely látogatással:
Talán az első olyan szálloda volt az utunk során, amitől azért nem voltam hasra esve. Annak ellenére, hogy egy thermal szálloda volt fürdőmedencékkel és más ellátással. Már csak azért sem hagyott mély nyomot bennem, mert sötétben, késő este értünk oda és korán reggel már indultunk is tovább, mert a mai nap is igencsak bővelkedett látnivalókban. Többek között Pamukkale és a fő látványossága a mészkőpadok. A képeken több víz volt a medencékbe, de a látvány így is lenyűgöző volt. Még mezítláb sétálni is lehetett a vízben. Itt bő 3 órát töltöttünk, de sajnos kevésnek bizonyult voltak dolgok, látványosságok, amik kimaradtak.
A hieropolisi romok már nem is voltak olyan feltűnőek. A környék szintén a turizmus központja, a reggeli hőlégballonozás itt sem maradhatott el. A nap második felében egy Mária kegyhelyet látogattunk meg és egy „romhalmazt”. Az előbbihez inkább csak az odavezető út volt látványos az utóbbi azért csak részben igaz. Efesos valóban csak romokat mutat, de hát mit is várnánk egy romvárostól. A sok követ azért jó sorrendbe tették le, ezért még látványos is volt. Estére pedig megérkeztünk Kusadasiba.
9. nap Pergamon, Trója és a szállásunk Canakkale:
Kusadasi egy egy tengerparti üdülőváros, ami még októberben is tele van turistákkal. A szálloda, pedig a klasszikus európai igényeket kielégítő szálloda volt. Semmi extra. Hacsak a bődületes kajaválaszték nem az. Korán reggel indultunk tovább majdhogynem napfelkeltével. Meg sem álltunk Pergamon akropoliszáig. Ide egy lanovkaszerűséggel lehetett feljutni, és mint sok más helyen itt is csak romok voltak. De itt legalább a kilátás volt pazar.
A következő megállót amennyire vártam, akkora csalódás is volt. Ez Trója. Lehet, hogy a Brad Pii-i Trója című film miatt épebb településre gondoltam, de itt is csak romok összevisszasága volt és ezt tetőzte az is, hogy több várost építettek egymásra, így már tényleg követhetetlen volt. Ami viszont pozitív volt, hogy a főbejáratot be lehetett azonosítani és azt a partszakaszt is, ahol több csatajelenet játszódott. Persze tisztában vagyok vele, hogy nem itt forgatták a filmet, de belelehetett illeszteni a látványban. Magát a trójai falovat – ami a főbejáratnál áll – az elmúlt években cserélték le. Állítólag az elődje sem volt tökéletes, de ez….szerintem katasztrófális. Dehát kinek a pap kinek …. a faló.
Este végre ismét elértük a tengert. A szállásunk Canakkale mellett volt a Hotel Iris. Az első olyan szállásunk, ami a tengerparton van. Arra gondoltam,hogy ha már itt vagyunk, akkor legalább egy lábmosás erejéig belemegyek. Hát ahogy álltam a partjánál és láttam a nagy hajókat, amik sorban haladtak a Dardanellákon rájöttem,hogy nem biztos, hogy összeolajoznám magam. Persze azért belementem a vízbe…. hamár idáig eljöttem. A szállásunk arról híres, hogy az alapítója részt vett azon az ásatáson, ami Tróját tárta fel.
10.nap A Dardanellák híd és Edirne:
Reggel igencsak korán indultunk. Sajnos már a hazafelé vezető útra léptünk. Bár kérdés,h egy körutazáson mikor kezdődik a hazafelé vezető út. Indulás után nem sokkal visszaértünk az európai oldalra egy nagyon szép hídon keresztül. Elvileg a neve valami történelmi esemény dátuma, de már elfelejtettem.
Mindenesetre egy igencsak nagy és látványos hídon jutottunk vissza Európába. Az autópályás utazás ma sem maradhatott el és az elég sokáig is tartott, de végül elértünk a Török határhoz közeli Edirnébe, ahol egy kórház múzeumot kellett volna megnézni, de nem volt rá lehetőségünk, mert nem tudtunk bemenni, mert csak bankkártyával fogadták volna el a jegyek árát, azt pedig senki nem akarta. Így maradt a városnézés és az utolsó török lírák elköltése. Mecsetek itt is voltak. Hol nem. De az uj a modernebb éppen felújítás alatt van, ezért a régibe mentem be, hogy a fentieknek köszönetet mondjak, hogy végigsegítették a törökországi utam. A Bolgár határt bő 1 óra alatt léptük át és meg sem álltunk Szófiáig. Egyszer azért megálltunk egy rövidke eü szünetre. Még sötétedés előtt értünk be és éppen a csúcsforgalom kellős közepén araszoltunk be abba a szállodába, ahol az első napunkat is töltöttük. Érdekesség volt, hogy ugyan azt a szobát kaptuk, mint előtte. Itt azért meg kell jegyeznem, hogy ez a Hotel Zoo volt és sajnos rossz zárása volt az egyébként majdhogynem tökéletes utunknak. A szobánk nem volt rendesen kitakarítva, és 15 perccel az étterem nyitása után, mikorra lementünk már nem volt vacsora, annak ellenére, hogy itt is svédasztalos volt. Csak hát kevésre sikeredett.
A hazautazás napja és a konklúzió:
A hazautazás szó szerint hazautazást jelentett, mert végig csak utaztunk kisebb megállókkal. A határokat a várttal ellenétben gyorsan átléptük sehol nem vártunk többet 1 óránál, de az is gyorsan eltelt, mert várakozni nem kellett. Maga az ellenőrzés tartott eddig. A magyar határt nem mertem ajánlani a sofőröknek, ezért Tompánál léptük át. Kellemes csalódás volt, mert rajtunk kívül senki nem volt éppen az átkelőhelyen. Az utunk a Kálvária sugárúti benzinkúton ért véget. A sofőr elmondása szerint kilométerre pontosan 5008 km-t buszoztunk.
Az út minden percét élveztem. Szerencsém volt, mert a buszon is tökéletes helyem volt. A második sorban az idegenvezető mögött az ablaknál. Az utastársam is egy kedves idős hölgy volt. Jókat beszélgettünk a kicsit unalmasabb útszakaszokon. De a szobatársamra sem lehet panaszom, mert vele is nagyon jól kijöttem annak ellenére, hogy csak ott és akkor ismertem meg.
