Több éves agyalás és tervezés vége lett ez az utazás. Mindig halasztottam, de eljutottam odáig, hogy na most…. Szerencsére a Booking-on találtam megfelelő szállásokat és még útitársak is csatlakoztak hozzánk barátok személyében. Mindketten – mármint a csapat pasi tagjai – imádunk vezetni és ez egy nagyon jó kihívás lett. A tervek szerint van benne városnézés, várlátogatás és persze a két fő attrakció……. a Transzfogaras és a Trans-alpina.
Első nap Nagyszebenig.
Reggel 8 órakor indultunk, mert nem a legrövidebb Csanádpalotai átkelőt választottuk a nagy nyári túrista forgalom elkerülése miatt, hanem inkább Battonyánál léptünk ki. A választás jó volt, mert nem több, mint 10 perc alatt át is értünk a határon. Az első megoldandó feladat az az volt, hogy az útdíjat hol fizessük be és miként. A határon azt mondták, hogy az első benzinkúton is megtehetjük, ezért odáig „hajtottunk”. Ott a kutas hölgy igencsak kevés idegen nyelv tudással volt megáldva, ezért maradtunk a jószerencsében és a „gugli transzlétben”.
A vásárlást követően Déva felé vettük az irányt, mert az első megállónk a Dévai Vár volt. A nem megfelelő navigációs beállítás miatt az autópálya el lett kerülve, de talán nem is bántuk kellenes úton jól haladtunk így is. Nagyszebenre mentünk, mert az első szállásunk ott volt, de útba ejtettük Déva várát is. Régebben olvastam róla, hogy éppen felújítás alatt van, de az idei évben befejezték azt és már látogatható ismét a vár, már felújítva. Tényleg így volt. A várlátogatás egyik élménypontja a felvonó volt. Tényleg látványos, nem úgy, mint maga a vár. Valóban szépen felújították, de semmi pluszt nem láttam. Csak a falak voltak, semmi több. Várrajongóként nem panaszkodom, de hogy több évi felújítás ennyit bírt azt keveslem egy kicsit. Mindenesetre a kilátás tökéletes volt. Nagyszebenbe már későn értünk, ezért nem is sokat vártam. A szállásunkra nem lehet panasz. Elsőre megfelelő. Vacsorázó helyet kerestünk és találtunk is egy kellemes pizzéria személyében. Jól esett a meleg vacsora. Mindenesetre azért este bementünk a központba.
Nagyszeben.
Az éjszakánk jól telt. Nem volt semmi olyan, amire panaszunk lehetett volna. A reggeli svédasztalos volt nem is lehetett rá panasz. Tényleg bőséges és nagy választékú volt. Reggeli pihenés után 10- kor vettük nyakunkba a várost. Az előző esti alap felfedezést alapul véve vágtunk neki a napnak. Utólag elmondhatjuk, hogy jó döntés volt a teljes napot rászánni. Ez a város is azok közé a városok közé tartozik amiket megéri tövéről-hegyére végignézni. Nagyon szépen fel lett újítva az előző években. Tényleg csak pozitívan lehet beszélni róla.
Transfogaras
A fő „fogás” egyik eleme a Transzfogaras volt. Erre készültünk, erre is…. Nagyszeben felől a 7C úton „közelítettük” meg. Az út tényleg az autósok és a látnivalóra fogékony utasok tárháza. Kanyar kanyar hátán és egyik látvány követi a másikat. Ami nagy kérdés volt, hogy az utunk során találkozunk-e medvékkel. Hát találkoztunk. Több alakalommal is. Nem számoltuk, de 12 macit biztos láttunk. Onnan lehetett tudni, hogy az út mellett medve van, hogy az autósok lelassítottak és vad fényképezésbe kezdtek. Majd folytattuk az utunkat. Az élményt nehéz leírni azt érezni, látni kell. A csúcson egy túrista paradicsom fogadott. Több száz autó parkolt, akik a túrázást választották. Letették az autót és gyalog vágtak neki a csúcsoknak. Látható volt, hogy ez egy Román kirándulási központ. A csúcson a parkolóban voltak büfék, bazárok és boltok. Persze ezt inkább a csapat hölgy tagjai értékelték, de azért egy kávét nekünk is megért. Az időjárás nem volt éppen tökéletes, de talán így volt a legjobb. Fent már elkelt a pulóver. Volt, aki sapkában szelfizett.
Ramnicu Valcea.
A trans-fogarasi útról későn majdnem 6-kor értünk Ramnicu Valcea városba. Ezen a településen csak 1 éjszakát terveztünk. A szállás kimondottan modern és kulturált volt, bár azért volt egy kis csalódás is. Reggelit nem adtak a szoba árában, mondván, hogy majd ott megrendelhetjük. Amint kimondták a 74 EUR-ós árat megértettük miért. Mi sem kértünk belőle. A szoba elfoglalása után bementünk a városba, hogy vacsorázzunk valami meleget. A gugli nagy segítség, de ismét egy pizzázóhely lett a választás és ismét tészta. Úgy látszik, hogy a Románok már csak úgy „olaszosan” élnek. 🙂
Trans-alpina.
A 74 EUR-ós reggeli helyet inkább a kevésbé vonzó, de olcsóbb Lidl termékeket választottuk és a kocsik megtankolása után elindultunk a másik „főfogás” felé a Trans-alpina irányába. Az odavezető út nem volt vészes, sőt azt néztem, hogy bár alsórendű úton is mentünk, de a minőségre nem lehet panasz. Ezen az útszakaszon álltunk meg Horezu településen. Na itt aztán voltak köcsögök bőven. Már mint tényleges köcsögök, fazekak. Egy egész főutcát szenteltek nekik. Ez volt a csajok napi fénypontja, már kora délben. De lényeg csak ezután következett. Azt gondoltam, hogy a Trans-fogarast nem lehet túlszárnyalni. De lehet. Nálam legalábbis a trans-alpin látványossan vitte a prímet. Ez az út azért hosszabb is. Az első része csak arról szól, hogy mihamarabb felkapaszkodjanak az autók majd 2000 m-re és onnan gyönyörködjenek a kilátásban. Az ami a Trans-fogarason csak egy kisebb szakasz itt az látványosan több. Itt a kopár, sziklás részre gondolok. A 3. harmad útszakasz már nem olyan látványos emelkedőkön megy keresztül, hanem inkább hegyek közötti völgyeken és szurdokokon, de ez a rész is legalább olyan látványos, mint az eleje. Gyulafehérvári szállásunkra este 7 körül értünk.
Gyulafehérvár és a hazavezető út.
Hát a gyulafehérvári szállásunk a Hotel Cetate biztos vagyok, hogy élt már meg szebb napokat is még az előző rendszerben, de mostanság igencsak lelakottnak tűnt. Ellenben nagyon jó helyen volt a városban. A főtérnél. Este mint már mindig egy pizzériában kötöttünk ki és a vacsora után a várba mentünk. Nagy társasági élet volt. A terek este 9 óra ellenére tele voltak. A sötét miatt azért nem láttunk sokat, de sétálni tökéletes volt. Másnap reggel a szállás lepusztultsága ellenére a reggeli bőséges volt és finom. A bepakolás után visszamentünk a várba, hogy befejezzük az előző esti nézelődést. Ez a település – legalábbis a központi része – is szépen fel van újítva, modern minden. Van Ortodox templom és van katolikus templom is. Mi az utóbbiban még a toronyba is felmehettünk. Megnéztük híres nagyjaink temetkezési helyeit is, látványos volt. A városba délig bóklásztunk és sétáltunk. Utána indultunk utolsó célunk felé a Vajdahunyadi várhoz. Be kell vallanom egy kicsit csalódtam. A vár szépen helyre lett állítva, de a benne lévő helységek igen csak szegényesen berendezettek. Én többet nézelődtem volna. A termek java üres volt. Ettől függetlenül, mint nagy várrajongó nagyon tetszett. Maga vár kb. 2 óra alatt bejárható. A vár után elindultunk hazafelé. Az utunk eddig a pontig szinte a tökéletességet súrolta, de Dévánál bekövetkezett az, amitől minden autós tart. A pályára felvezető körforgalomnál egy dévai taxis nem fékezett időben és 4 autóba rohant bele – köztünk a miénkbe is. Szerencsémre én az első voltam és nekem csak a hátsó lökhárítóm bánta. Volt rendőr és helyszínelés, de a seb megmarad. A battonyai határnál szűk óra alatt átértünk és fél 10-kor már itthon nyitottuk a kaput.
Összegzés:
A 4 nap minden perce tökéletes volt. A vezetés nagyon bejött, a szerpentinek, a látnivalók mind olyanok voltak, amit az utolsó napi baleset sem tud elrontani. Tisztában vagyok vele, hogy Románia turista központjaiban voltunk, de látszik, hogy megpróbálnak mindent, hogy az oda menőket meg is tartsák. A boltok a bevásárló központok szinte egytől egyig felülmúlják a mieinket. Én még az árakkal sem volt bajunk. Olyan, mint nálunk vagy olcsóbb.
