Évente egyszer ráveszem magam arra, hogy átmenjek Szerbiába, azon belül is Szabadkára. Nyár lévén nem az autót választom, mert a határok most átjárhatatlanok. Akkora a várakozási idő, hogy többet várnék a határon, mint amennyit a városnézéssel töltenék.
Ásotthalomig mentem kocsival, odáig vittem a bicajom és onnan tekertem tovább. A röszkei vasút átépítése miatt érdekelt egy kicsit, hogy a Szerbeknél hogy oldották meg a kivitelezést, de be kell vallanom laikusként jónak ítélem. Ha a Magyar oldal is ilyen lesz, akkor nem lesz gond.
A kirándulásra a napot már több hete kijelöltem, így azon nem változtattam. Ennek csak azért van jelentősége, mert – mint utólag megtudtam – a hónap legmelegebb napja volt. Hát tényleg meleg volt a kis túrám alatt kb. 4 liter vizet ittam meg 30 km-en. 🙂
Szabadka városában nem csalódtam. Voltak évek, amikor napi látogatója voltam, de mostanság – már vagy 10 éve – nem voltam. Azt nem tudom, hogy fejlődik-e, de biztos, ha más miatt nem akkor a vasútfejlesztések miatt. Régebben volt a méltán híres „buvjak” a „szabadkai piac” és semmi más. Most azért a főtér is látványosan megszépült. De ez elmondható az egész városra. Régebben a városból kifelé jövet volt egy nagyobb áruház – a Roda , de most már megvetette a lábát a Metró és a Lidl is. Sőt folyamatban van egy bevásárló komplexum is. (Deichaman,H&M és még sok más).
Visszafelé nem hagyhattam ki Palicsot sem. Valamikor a hőskorban voltam még az állatkertjükben is, de az már a múlté. Ennek ellenére a tó közvetlen környéke nagyon szépen karban van tartva. Hát a tóról már ez nem igazán mondható el. A vize zöld és én nem fürdenék benne, ha fizetnének még akkor sem.
Az kerekezésemre egy kicsit rányomta bélyegét a 39 fok meleg, de megérte. Főleg annak tudatában, hogy a 100 éves melegrekord a „fatornyos hazámban” Kelebián dőlt meg 40,7 fokkal.
