1. nap: Szeged – Budapest – Szlovénia – Montecatini (970 km)
Elutazás a kora reggeli órákban Szegedről Budapestre. Utazás Szlovénián át (Tornyiszentmiklós határátkelő), Olaszországba, útközben pihenőkkel, étkezési lehetőséggel. Az esti órákban érkezünk Montecatinibe, ahol mindvégig szálláshelyünk lesz.
Az utazás napja. Reggel 3-kor indult a buszunk Szegedről, hogy az utasokat összeszedve elinduljunk a több,mint 1200 km-es útnak. Meleg volt végig , de a szegedi előző napi 40 fokot nem érte el. Az Olasz határig szinte semmi gondunk nem volt, de onnan… Gyakorlatilag dugóból dugóba és balesetből balesetbe botlottunk. Még a pályáról is le kellett jönni egyszer. Este fél 9-re érünk a szállásra. Hát… olyan olaszos. A kaja? Hát olyan…olaszos. Na majd holnap.
2. nap: La Spezia és Cinque-Terre öblei (210 km)
Ezen a napon az UNESCO által védettnek nyilvánított természeti parkot és tengeröblöket keressük fel, mely öt tengeröböl által körbezárt települést rejt. Felejthetetlen élményben lesz része! A sziklák oldalában megbúvó színes kis halász falvakat hajóúton fedezzük fel. La Speziából Porto Venerébe hajózunk, ahol sétálunk mediterrán hangulatú promenádján, majd Vernazza szűk kis öblében teszünk látogatást. Hajónkkal sorra látogatjuk a szebbnél-szebb öblöket miután a végén érkezünk Monterosso al Mare nyüzsgő öbléhez. A festői településeken partra szállva élvezzük a varázslatos helyszíneket. A sós tenger illata és a látvány mindenképp felejthetetlen élményt garantál az idelátogatónak! Estére visszatérünk szálláshelyünkre.
A körutazás központi programja volt a Cinque Terre felfedezése. Bő 1 órás buszozás után értünk La Spezia kikötőbe. A hajó onnan indult. Az idegenvezető szerint sietni kell, mert a túristák ellepik a hajót. Legyen jó helyünk. Nos…. szinte csak mi voltunk a hajón – szerintem volt vagy 200 férőhelyes. A kikötő állítólag az Olasz haditengerészet egyik fő kikötője. Vélhetően az is , mert sok „hadi” hajót láttunk és a helikopteres vízimentők is éppen ott gyakorlatoztak.
Érdekes látvány volt. Az első hajóval kb 1 órát mentünk az első kikötőig. Nagyon szép kis kikötőváros. A városkáról az jutott eszünkbe, hogy itthon van egy Puzle kirakónk és pont egy ilyen kép van rajta. Tényleg képeslapra illik. Szűk utcák, ablak alá kiterített száradó ruhák. Annyira olaszos, hogy már szinte ijesztő. Bő két órás pihenő után indultunk tovább egy másik hajóval. Itt történt velem egy érdekes dolog. Talán az út „legdurvább” eseménye – az irónia adott. Egy – szerintem észak- Afrikai származású kotta részeg pacák „hasbanyomott” egy üres piás üveggel, ami persze leesve el is tört. Persze nem bátóan, csak ahogy egy részeg szabadkozni kezdett, de elengedtem és nem foglalkoztam vele. Mindenesetre a kis halászváros „megérte a pénzét”. A következő kikötő azért komolyabb volt, nagyobb és persze több túristával. A hajóból kiszállva itt is „nyakunkba vettük a várost”. Na ez nem volt igaz, mert ez sem volt egy metropolisz. Bő 1 óra alatt körbe lehetett járni, de hát ez volt ennek a városkának is a varázsa. Itt jön a képbe ismét a részeg emberünk. Sétálva a városkában meglátok egy rendőrautót, ami megáll a városka rendőrségnél és kit szednek ki belőle bilincsbe verve? Az én részeg emberemet, már mint, aki „hasbavágott” az előző helyen. Hatékonyak az olasz rendőrök. Itt volt lehetőség szabadidő keretében strandolni egy kicsit. Mi ide nem hoztunk fürdőbugyit, így kihagytuk. Persze, azért cipőlevétel után azért beleléptünk a vízbe.
Délután 3-kor indult a hajó vissza La Spezia-ba. Hazafelé csak hajóztunk. De…nagyon jó volt. A hajóról leszállva buszra pattantunk és elmentünk egy ottani „olcsó boltba”. Költöttünk is.. 🙂 Persze a busz út nem szólt csak a dugókról és a torlódásról…..csak úgy Olaszosan.
Este – bármennyire is fáradtak voltunk, de bementünk Montecassini-Terme központjába. Tényleg este 10 után kezdődik az élet az ilyen településeken. Este 10 óra volt, de az utcák tele voltak és a főtér is teljesen megtelt, annak ellenére, hogy a tenger igen csak messze van.
3. nap: Lucca, Pisa, Viareggio és Torre del Lago (140 km)
A mai napon egész napos kirándulásra indulunk. Először Lucca városfalakkal körbezárt városát keressük fel. Sétálunk szűk utcácskáin, láthatjuk román stílusú templomait, kereskedőházait. Továbbutazunk Pisa ikonikus városába, ahol a Csodák terének építészeti remekműveivel ismerkedünk. Láthatjuk a méltán híres pisai ferde tornyot, a tér közepén elhelyezkedő katedrálisát a keresztelő kápolnával. Szabadidejében elsétálhat az Arno folyó partjára, ahonnan páratlan panorámában lehet része a folyó városban tett kanyarulatában. Sétánk során útközben vessünk egy pillantást a Botanikus Egyetem épületére és a mögötte elterülő parkra… Utunk következő állomása a festői Versíliai-parton fekvő üdülővároska, Viareggio, melyet a helyi karneválja tett híressé. Sétálunk tengerpartján, megtekintjük nevezetes épületeit. Továbbindulva Puccini városát, Torre del Lago-t keressük fel. Meglátogatjuk az egyik leghíresebb olasz zeneszerző villáját, ahol a Pillangókisasszony, a Tosca, a Bohémélet ma is népszerű dallamait komponálta (a ház ma múzeum, Puccini sírja is itt található). Estére szálláshelyünkre térünk vissza.
Első megállónk Lucca városa volt. Tele minden középkorral. Persze mást nem is vártam, de kellemes 3 órát töltöttünk a falak között…tényleg tiszta történelem. A reggeli indulás időjárása érdekes volt, mert olyan köd volt,h szinte már látszott. Annak ellenére, hogy 25 fok volt. Az odafelé úton még egy eredeti római vízvezetéket is láttam. Eljött a várva várt kirándulás második „fénypontja” Pisa. Eljöttünk mi is ide, mert ezt látni kell. Igaza van annak, aki azt mondja,h ez már „turisztikai giccs”, de valahol mégis szép. Engem a történelem ezen korszaka nem igazán fogott meg, de el kell ismerni, hogy nagyokat alkottak. Ide is sokkal több túristát vártam, azt hittem, hogy úgy leszünk,mint a heringek, de nem. Persze ez annak volt betudható, hogy bár nagy volt a terület, de beszorítottak mindenkit egy 3-4 m-es aszfalt csíkra. Ez persze érthető is lett, mert a tökéletes zöld fű háttérrel tényleg tökéletes volt a látvány. Lenyűgözött. Az épületek olyanok voltak, amilyenek a keresztelő templomban voltunk és a dómban. Tényleg tiszta középkor. Azon azért mosolyogtam, h hányan készítettek olyan „dőlős” fotót, meg a kis „influenszerek” mit erőlködtek. Pisaból hazafelé megálltunk Puccini zeneszerző villájánál.
Az opera nem az én zenei műfajom, de érdekes személyiség volt az tuti.
A nap fénypontja persze Pisa volt, de hazafelé megálltunk még Viareggioban strandolni egy kicsit. Nem volt sok, – bő 1 óra – de a napközbeni kirándulás nyomait letudtuk mosni. Én még nem voltam Olasz tengerparton, főleg nem strandon, de ez a több kilométer hosszú part fantasztikus volt. Egyszerűen nem tudtam betelni vele, hihetetlen volt. Strand, amerre látsz.
4. nap: Firenze: a reneszánsz kor ”Athénje” és Montecatini Alto (100 km)
Megreggelizünk, majd Firenzébe a Mediciek városába utazunk. A nagyvárosi forgalmat elkerülve, még időben vonatra pattanunk, hogy Firenze szívébe „megállás nélkül” érkezzünk. Helyi idegenvezetőnk kíséretében ismerkedünk a középkori várossal: Santa Croce templom – benne Michelangelo sírjával, Palazzo Vecchio, a Dóm monumentális épülete. Sétálunk az Arno folyó partján, a Ponte Vecchio-n. Uffizi képtár! A világ egyik leglátogatottabb múzeumában magyar nyelvű tárlatvezetéssel ismerkedünk képzőművészeti és neves festők alkotásaival. Szabadidő a városban. Estefelé fogaskerekűvel felmehetünk egy rövid sétára Montecatini Altoba.
Ma Firenze volt a célpont. A városba csak villamossal éri meg bemenni. Egy nagy parkolóból indult a villamos. A villamos vonalán sajnos láttunk olyan területeket, parkokat is , amiket itthon „no go” zónának tartanánk, de talán ez is az Olasz városok látképéhez tartozik. 9 óra után már hömpölygött a tömeg a városban. Na itt tényleg sokan voltak. A városnézés bő 2 órája alatt látszott, h ebben a városban a turizmus a lényeg. Szerencsére volt helyi idegenvezetőn, aki magyar volt és elkísért egész nap. Megmutatott olyan helyeket, képeket, szobrokat, amit vélhetően magunktól sosem láttunk volna. Két fajta ember volt a városban, az egyik a turista a másik az árus. Az épületek méltán híresek, a szűk utcák „tuti olasz kép” benyomását keltették.
Voltunk az Uffizi képtárban is. A festészet nem igazán jön be, mint már említettem, de voltak híres és szép képek. Köszönhetően az idegenvezetőnek tényleg valós tájékoztatás volt, lehet ezeket sosem gondoltam volna. Szerintem láttunk mindent, amit egy átlag turistának kellett. Délutánra maradt egy panoráma kirándulás a város Montecattini Terme fölé.
Egy magántulajdonú felvonóval lehetett felmenni egy nagyon hangulatos kis városrészhez. Tényleg az volt. Volt egy olyan gondolatom, hogy ha csak ebbe a városkába mentem volna, akkor biztos, hogy ide mindennap feljöttem volna. A kilátás tényleg fantasztikus volt.
5. nap: Montecatini – Udine – Budapest – Szeged (970 km)
Reggeli után Udine felé indulunk, majd Szlovénián (Tornyiszentmiklós határátkelő) keresztülutazunk hazafelé, útközben többszöri pihenőkkel, étkezési lehetőséggel. Érkezés Budapestre a késő esti órákban, továbbutazás Szegedre.
Az biztos, hogy a hazafelé vezető út mindig rövidebb. Persze nem az, csak jó azt hinni. Azért hazafelé is voltak érdekes látnivalók. Többek között olyan díszfa iskolákat láttam,h csak ámultam. A pálya mellett kilométereken át csak lerakatok és neveldék. Rengeteg különféle korú, méretű csemetékkel. A másik, amin elgondolkoztam az autópálya építésük volt. A rengeteg viadukt, alagút alföldi gyerekként lenyűgözött. Apropó autópálya. A Balaton déli partot végigaraszoltuk.
