Az utazás:
Hát elindultunk „Görögbe”. A mai nap az utazásé lett – mert,hogy még tart…… De a határokon már túl vagyunk. Eddig csak webkamerán láttam a Szerb-Macedón és a Macedón-Görög határt. Élőben kisebbek és talán az utasok részéről lestrapáltabb is, mint röszkei, de vitathatatlan, hogy ezeken az átkelőhelyeken sokkal gyorsabb az átjutás. Kicsit szakmai ártalomnak tűnik, de mértem a sávon haladó autók átléptetésének idejét amíg a buszban a sorunkra vártunk. 1-1,5 perc volt, azt hiszem, azért van még mit tanulnunk. Függetlenül attól ,hogy tisztában vagyok vele, hogy ezeken a határokon azért más az „ellenőrzés Technológia”.
Az első nap:
A napot éjféltől kezdem, de csak azért,mert előző nap már nem volt kedvem tovább írni. A Görög határt előző este 11-kor léptük át. Út közben csak egy megállónk volt, de sikere volt, mert kevesen tudtak aludni. Köztük én sem, csak szenvedtem. Ehhez minden adott volt. Egy 80 fős emeletes buszon voltunk, ahol „teltház” volt. Esély sem volt a kényelmes utazásra, de ez volt, elfogadtuk az út kiválasztásakor. Nagyon sajnálom, hogy a szárazföldi Görögországot sötétben utaztuk végig. De a legnagyobb szívfájdalmam az volt, hogy a Görögök leghíresebb hídját a Rio-Antirrio-t, csak sötétben láttam. Sajnos az előzetes tervek szerint visszafelé is éjszaka érünk oda, így megcsodálása ismét csak álom marad. Na,de reggelre napfelkeltére már elérünk a komphoz. Szerencsénkre sem a határokon, sem az úton nem volt fennakadás, vagy baleset, ezért az első kompot elértük, így nem kellett délig várni, merthogy csak naponta 3-szor van komp a szigetre. Bár így is vártunk 2 órát. kihasználva a plusz órákat próbáltam aludni, de sajna akkor sem tudtam. Az oka az volt, hogy eddig azt hittem, hogy az utazás közbeni alvás már nem okoz gondot , de tévedtem. Biztos mert öregszem, de nem tudtam menet közben aludni. Bízva benne, hogy a kompnál leállítják a buszt és „nyugalom” lesz, de nem a busz motorja végig ment, merthogy a klímát végig biztosítani kellett. Állítólag. Az eddigi kompozásunkkor vagy autóval voltunk, vagy olyan helyen, ahol a buszból már csak a kompon kellett kiszállni, de itt már a előtte ki kellett szállni és a jegyeket is már a kompra való felszálláskor nézték meg.
A kompút másfél órás volt. Szerintem gyorsan eltelt. Azt, azért megjegyezném, hogy annak ellenére, hogy 2020-ban gyártották elég öregnek éreztem. Másfél óra után a kiszállás gyorsan ment és már csak a szállásra vezető pár kilométer maradt. Hát igencsak kacskaringósak itt az utak, így mire a szállásunkhoz értünk már 10 óra is elmúlt. A szállásunkra nem lehet panasz, tényleg modern, csak hát ez egy falu, amit a a későbbiekben meg is éreztünk. Itt nem sok minden van. Délután még volt egy rövid tájékoztató is, amit az utazási iroda szervezett. Itt mondták el a tervezett fakultatív programokat és még egy-két információt, ahhoz, hogy „zökkenőmentes” legyen a nyaralásunk. A szobánkkal kapcsolatban nem lehet panasz. Görögökhöz képest is kitettek magukért. Az apartman friss és fiatalos. Strand a szomszédban,- kb 50 méter – bolt az apartman alatt és étterem….. gyakorlatilag mindenhol.
Apropó strand: hát az azért hagy egy kis kivetni valót maga után. Lehet,hogy, mert még csak előszezon van, de a hínárt azért kitakaríthatták volna. Meghát a falu sem egy élményközpont, de ezt biztos csak a fáradság íratja velem. Az út azért csak 22 óra volt és 1400 km. Már kezdek fáradni.
A második nap:
Az előző két nap kipihenése ma a cél. Tényleg semmit nem csináltunk, csak strandoltunk és …….strandoltunk. Persze csak ésszel, mert itt azért igencsak éget a nap. Délután tartottunk egy kis szünetet, aztán folytattuk a fürdőzést. Nagy szerencsénk volt, hogy egész nap fantasztikus volt az idő.
A harmadik nap:
Legnagyobb szerencsémre maga az út tele volt fakultatív programokkal. Annyi volt, hogy minden napra jutott volna és egy. A mai fakultatív program egy hajós kirándulás volt, egy hajóroncshoz volt tervezve. Reggel 8-kor volt az indulás Zakhintosz kikötőjéből. Ott egy 3 szintes hajóra szálltunk át és azzal mentünk. Az alsó szint zárt volt és légkondis a második nyitott, de fedett és a harmadik pedig teljesen nyitott. Az uti cél a Navaggio öböl volt, ami egy hajó roncsról lett híres és arról, hogy itt „égkék” a tenger. Nagyjából 1 órát hajóztunk a partok mentém, amikor kikötöttünk egy öbölben és aki akart az fürödhetett is. Sokan megtették, én nem – nekem ott és akkor igencsak hideg volt a víz. Bármilyen hihetetlen, de amerre csak mentünk tényleg kék volt a víz. A végcél persze a sziget „híressége” a hajóroncs volt. Szerintem egy kicsit „túltolták”, de mindenesetre tényleg szép volt az öböl fehér hátterével. Az induláskor mondták, hogy ez egy olyan hely, amire sokan kíváncsiak, ezért ne lepődjünk meg, ha sok kis hajó lesz az öbölben. Voltak sokan, csak szerencsére már nem lehet kikötni, ezért csak fordultak egyet az öbölben és továbbmentek. Mi sem tettünk másképp. Visszafelé azért be lett iktatva még egy 45 perces fürdőzés. De a víz itt még hidegebb volt. Hiába a híres „kék”barlangoknál volt is.
A negyedik nap:
Mára is jutott egy fakultatív program, ahol busszal járjuk körbe a szigetet. A kirándulás 9-kor kezdődött és a főváros feletti templomkilátóval kezdődött. Valóban fantasztikus kilátás volt a városra. Tovább menve egy borászatnál álltunk meg, ahol bemutatták a görög borkészítés lényegét, de én csak a reklámot láttam benne, merthogy a végén borkóstolás is volt. Ettől függetlenül, azért vettünk 3 üveg bort. Tovább menve egy kávézóig jutottunk, ahol a templomi kilátásnál is több volt. A kilátót tovább lépve igyekeztünk, mert egy kolostornál vártak minket, vagy legalábbis illet a bejelentett időben érkezni. Maga a kolostor nekünk nem mondott sokat,….. a szigeten élőknek annál többet, mert Dionysius a sziget védőszentje Kolostor látogatás után egy öbölbe mentünk, ahol hajóra szálltunk. Az előző napihoz hasonló élmény várt csak hatványozottabban „kékebb” volt minden. A csónakázás kb. 1 órás volt, de olyan gyorsan eltelt, mintha 10 perc lett volna. Sajnos semmi nem tart örökké, ezért visszafelé vettük az irány és a kolostornál megálltunk ebédelni. Hát nem pont a kolostornál, de mellette. Állítólag egy kis családi étterem volt – de hát Görögországban mindenhol csak az van – speciális ételekkel. Valóban….. én egy „zakhintosi sült nyulat” kértem. Finom volt.
Visszafelé a kolostortól megállunk egy bazárosnál, ahol különböző ízesített likőröket kóstoltattak velünk. Meg mézeket. Itt semmit nem vettem. A további bő 1 óra buszozással telt szép tájakon és utakon. Útközben megálltunk egy olajfánál, ami állítólag 2000 éves. Valóban nagy volt, dehát az olajfák már csak ilyenek.
A buszos túra vége felé megálltunk egy olívaolaj feldolgozóban, ami egy múzeum is volt, meg persze vásárlóhely is. Inkább nem írok semmit. A buszos útnak majdnem este 7-kor lett vége. Fáradtan bár, de azért lementünk csobbanni egyet.
Az ötödik nap:
Bármilyen hihetetlen, de sehol nem voltunk. Mára csak a strandolás jutott. Nem is bántam, jól esett.
A hatodik nap:
Ma a szállásunktól eljöttünk egy másik strandra. Az időjárás nem volt tökéletes az elején, mert furcsán felhős volt az ég, de mire odaértünk már égetett a nap. Távolságra nem tűnt soknak, de olyan kacskaringós volt az út és a szűk utcák miatt igencsak lassan lehetett haladni, hogy időben 1 óra volt a buszút. Mindenesetre egy igazi, homokos strandra értünk. Itt tényleg a felhőtlen strandolásé volt a főszerep és a kikapcsolódásért. Eddig még nem említettem, de a partszakasz, ahol voltunk eredetileg egy védet part volt, mert azon a részen rendszeresek volta a teknősbékék, és a tojásaikat is ott rakják le, ezért igencsak korlátozottak volt a lehetőségek, de itt…. Vízisí, víziernyőzés, csónakázás….. és még sok minden. A hullámok – mivel egy másik partvonalon voltunk – igencsak nagyok voltak. Nekem tetszett, mert volt, hogy 1,5 m-es hullámok is voltak. A nap végére azért csökkentek, de még így is nagyon jó volt rajtuk lenni. Bár nem voltunk csak 5 órát a parton, sikerült kellőképpen leégnem. A parttal kapcsolatban azért nem árt megjegyezni, hogy nem a legolcsóbb volt. Dehát valamit, valamiért.
A napközbeni strandolást egy esti városnézéssel zártuk. Ez is egy fakultatív program volt. Láttam már izgalmasabb várost is, de erről is elmondható, hogy amint lemegy a nap megmozdul a város. Sajnos egy régebbi majdnem 50 éves földrengés átváltoztatta a várost, így régiséget nem nagyon kellett keresgélni, mert semmi nem volt az.
A hetedik nap:
Ismét egy semmittevős nap volt. Csak strandoltunk, és az eddigi „leégésünktet” fokoztuk.
A nyolcadik nap:
Ma már készültünk a hazaútra. A szállást már 9-ig el kellett hagyni. Még szerencse volt, hogy a szállás biztosított olyan helyet, ahol este 6-ig ellehettünk, mert a komp csak fél 7-kor indult. Volt egy elmaradásom a héten. Nem mentem ki a szigetre. De most pótoltam.
A hazautazás:
A minket váltó csoport nem volt igazán szerencsés. A röszkei határon állítólag rendszerhiba miatt vártak vagy másfél órát és a szerbeknél egy baleset is hátráltatta őket, így a reggeli kompot el sem érték és volt, akit a szálláshelyre inkább taxival hoztak. Az új csoport vége valamikor délután 3 után tudta csak elfoglalni a szállását. Nos így vágtunk neki. Hát én hiszek a „hazafelé vezető út pszichológiájában” konkrétan abban, hogy hazafelé mindig rövidebb az út, mint oda. A komp visszafelé sem volt rövidebb. Másfél óra. Most a modernebb komppal indultunk. Csak a bánatomat fokozta, hogy a „szuperhidat” ismét csak sötétben láthattam, mert volt vagy este 10 óra mire a Khorintoszi csatornához értünk. Végül is így is szép látvány, de másodszor is csak sötétben látni…. A határokon szerencsére sehol nem kellett várni fél vagy 1 órát – még Röszkén sem. Ezért már délután 3-kor már itthon is voltunk.
Összegzés:
Az út oda-vissza, nagyon sok. 1400 km egy irányban. A szállásunk a Reparo apartman volt. A képek alapján azért csábítóbb volt, de azért nem volt annyira vészes. Modern, tiszta. Akárhogy is nézzük egy faluban voltunk, ahol vannak turisták is, ezért bazárosok nem igazán voltak, hacsak boltba nem mentünk, akkor külön vásárlási lehetőség nem igazán volt. Bár ez engem nem zavart. Éttermekkel televolt a part arra nem lehet panasz. Járművet kölcsönözni nem éri meg, mert igencsak keskeny utak miatt és a déli vezetési kultúra miatt igencsak kihívás. A partszakasz sem volt igazán látványos és élhető. Inkább elmentünk mi is máshová. Banana Beach – re.
Jó, és kellemes volt. Nem lehet rá panaszom.
