Hazaértem és visszaolvasva az irományokat vettem észre, hogy egy nap teljesen kimarad. Írhatnám, hogy az utazás hevében elmaradt, de valójában csak elfelejtettem leírni. Így most pótolom.

Az első olyan nap volt, hogy nem kellett korán kelni és kipihenhettük magunkat. A nap utazással és városnézéssel telt. Először Interlaken városkát néztük meg. Ez a város is a fényűzésről szól. Gondolom az nem lep meg senkit, hogy lépten-nyomon óra és ékszerboltba botlik a kedves turista. A város látványossága nekem mégis a hegyek látványa. Ez a település az, ahonnan jól látható a Mönch és a másik két ismertebb hegycsúcs. Bár nem volt főszezon, de érdekes látvány volt, hogy a vállalkozóbb lelkűeket felvitték egy hegyre és siklóernyővel jöttek le és a városka főterén landoltak. Kicsit hideg volt – nagyjából – 5 fok. Bő 1 órás séta után továbbmentünk Luzernbe. Ez is egy olyan város, ahol már az előző körutam során megfordultam, ezért sok változást itt sem láttam. Még az sem változott – a tél ellenére – , hogy televolt kínai turistával. Ami talán érdekes volt az az, hogy itt is előjött az, hogy nem mindegy, hogy egy ilyen körutazásnál ki az idegenvezető. Az előző és a mostani vezető között is volt eltérés. Gondolok itt arra, hogy most is láttam olyan helyeket, amiket az előző nem mutatott meg és itt is volt olyan, amit a másik viszont megmutatott. Ezt leszámítva a fő nevezetességek most is megvoltak. Az Insbruckba vezető úton megálltunk egy pihenőnél, ahol kilehetett menni a Rajna folyó partjára. Hát itt azért még nem hasonlít a mérete az útikönyvekben bemutatotthoz.