A fő atrakció – a vonatozás – után már a kultúrális és kulináris élvezetekre is áldozni kellett. Ezért egy kis kitérőt tettünk Montreaux városába. Szokták a dzsesz fővárosának is hívni állítólag. Bár mi mégis egy Feddie Mercuy szobrot néztünk meg.????

A városnézés után kicsivel több, mint egy órai buszozás után eljutottunk Gruyéres városába az állítólagos svájci sajt őshazájába. Mivel időpontra kellett menni a sajtgyárba és előbb érkeztünk, ezért megnéztük magát a várost. Ahogy mondták is, tényleg egy gyöngyszem. Ami nekem a legjobban tetszett az egy kiállítás, valami Giger nevű művész alkotásai igencsak meglepőek. Megláttam a szobrokat és tudtam, hogy hol is láttam őket. Egy űrlényes horror filmben. Engem nagyon megfogott.

A sajtgyár annyira nem hozott lázba, mert már voltam hasonlóban, és ettem is svájci sajtot, de ettől függetlenül jó volt és látványos. A sajtkóstolás viszont jó volt. A sajtok – főleg a keménysajt – nagyon finom volt.

A sajtozás után eljött a nap fénypontja a csokigyár. A Cailler név Magyarországon nem mond sokat, de Svájc egyik meghatárzó csokigyára. Itt is volt kiállítás, de az nem volt egy nagy szám. Egy kis gyártörténeti ismertető, de a gyártás bemutatása az érdekes volt. Bár nem volt egy klasszikus gyárlátogatás, de a lényeg megvolt……a kóstolás. Persze itt is mint mindenhol a bolt van a végén és miután kellőképpen felcsigázták a fantáziád itt költekezhetsz is. Nincs, aki ellenálljon a kísértésnek. Igaz addigra már annyi csokit megettem, hogy kezdett hányingerem lenni. Lehetne lelkiismeret furdalásom, de végig kínálták, tukmálták bele az emberbe. Azért…… nem is igen álltam ellen.

A kultúrális program zárásaként megálltunk Bernben. Itt is voltam már, ezért nagy ujdonságokat nem láttam. Ami talán érdekes volt, hogy a városi medvéket nem láttuk talán, mert ……..téliálmot aludtak. ????