Előző nap későn, majdnem éjfélkor feküdtünk le, de már hajnalban 5 után kellett kelni, hogy még Insbrucból odaérjünk a 11 órás indulásra. A reggel elég siralmasan indult, felhők mindenhol és még szemerkélt is az esső. Szerencsére mire Churba értünk már sütött a nap. Nem volt felhőtlen, de többet láttuk a napot, mint felhőt. A várva várt vonat pontosan érkezett, de hát elvégre az órák haazájában vagyunk. Tisztára mint az utifilmekben. Parádés volt. Nem is igazán a vonat külleme, hanem maga az a tudat, hogy ott vagyok. A kocsiban jó helyem volt, bár menetiránnyal háttal. Az út maga több mint 6 órás volt. Az indulás után hoztak egy csomó prospektust, kekszet, és még egy fülhallgatót is, hogy tudjuk a központi szöveget hallgatni. Persze nem értettem, de nem is érdekelt. Inkább bámészkodtam. Volt a vonaton büfékocsi, étkezőkocsi, minden mi szemnek szájnak ingere, csak pénze legyen hozá az embernek. Bár azért annyira vészes sem volt, már ha elfogadtuk a svájci árakat. Az úton kétszer cseréltünk mozdonyt, hol normál, hol fogaskerekű mozdony húzott. Természetesen minnél feljebb jutottunk, annál több volt a hó, annak ellenére, hogy nem volt hideg. A csúcsnál biztos volt 1 méter. Igazándiból nem tudom leírni. Fantasztikus volt minden perce. A végállomás Zermatt volt. Oda érve egy kis városnézés volt, de annyira az már nem hozott lázba, mert 2 éve már voltam. Igaz akkor nem sötétben. Így volt egy kedves varázsa városkának. A napot este fél 8-kor zártuk, akkor értünk a szállásunkra Martigny városába. Mire a vacsorát is megkaptuk már fél 10 is elmúlt. Ma sem kellett altatni.