A maradék nap bizonyos szempontból unalmasan telt. Már az előző napra vártuk a vihar megjelenését, de szerencsére késett. Reggelre azért csak ideért.
Egész nap esett, kisebb – nagyobb megszakításokkal. Ha csak esett volna, akkor ok, de ez „szakadt”. A szállodába ragadtunk kora délutánig. Amikor szünetelt az eső, azért kimozdultunk. Ezek kb. 1-2 órásak voltak, ilyenkor lehetett megnézni a „tájképet csata után”. Pár óra alatt rengeteg eső leesett és a domboldalakról lefolyó vizet a csatornák nem igazán bírták, ezért az az utcán folyt le egészen a tengerig. Elég érdekes volt, hogy az előző nap még kristálytiszta tenger hogy lett sárga „sártenger”.
Délutánra elállt az eső és ismét bementünk a városba. Érdekes volt látni, hogy az eső elálltával az emberek is előbújtak és a városban töltötték az este maradékát. Az idő persze látványosan lehűlt, de még így is volt 28 fok.
A keddi napunk a hazautazással telt. A szokásos menetrendet követve – bepakolás, reggeli, kijelentkezés, majd indulás. Az úton hazafelé elkísértük a viharfelhőket, vagy ők minket, de rendszeresen futottunk bele olyan esőkbe, hogy néha még az ablaktörlő sem bírta.
Többszöri megállással és egy balatonlellei ebéddel megtűzdelve ránk sötétedet mire hazaértünk.
Összegzés:
Bár csak 4 napot voltunk kint, de megállapítottuk, hogy azért vannak, amik nem változnak. Ilyen a város is. Még mindig szép és kellemes kirándulási célpont lehet. A szálloda – Hotel Porec – szintén hozta a szintet. Az árak…… hát nem voltak olyan vészesek, mint vártuk, de az euróra váltás náluk is rányomta a bélyegét. Ez éppen elég volt arra, hogy elmondhassuk, hogy még mindig drágább – hacsak egy kicsivel is – mint a Balaton. De ez akkor is a tenger.