Elmaradtam a napi bejelentkezésekkel, de az igazság az,hogy olyan nagy dolog nem is történt, ami kitenne egy komplett bejegyzést. Az elmúlt két nap délelőttje azzal telt, hogy én elmentem bicajozni egyet. Hát dél környékén már igencsak meleg volt, de megérte. Az első nap délnek indultam erre az utak is jobbak voltak, sőt kimondottan kerékpárutak voltak. Jól lehetett haladni és viszonylag sokat is mentem. Persze sok megállóval, bámészkodással. Visszaérve Porecre én is a vízpartot kerestem, mint sokan mások. Már voltam egy párszor az Adrián, de ilyen meleg még sosem volt a tenger. Sőt, volt egy kis elkerített rész, ahol már-már kimondottan meleg volt. Pár órás strandolás után és egy kis szobai klímás felfrissülés után bementünk a városba sétálni és enni valamit. Sötétedésig voltunk bent.
A követkkező nap sem kezdődött másképpen, mint bicajozással. Most észak felé indultam. Örültem, hogy nem erre kezdtem, mert igencsak hamar feladtam volta. Erre már kevesebb volt az aszfalt és több a murva, és a por. A partszakasz ennek a részét inkább a vadstrandolók használják. Sokszor olyan vadragényes úton lehet eljutni a vízhez, hogy én bicajjal is gondolkoztam, sokan kocsival mentek. Az biztos, hogy a környékről elmondható, hogy nagyon szép. Volt olya útszakasz, ami egy oliva ültetvényen vezetett keresztül. Biztos megvan ennek is a bája. Beállnak egy faalá, kipakolnak kempingcuccokat, sütögetőt és egész nap ott vannak a vízparton – viszonylag egyedül, kevésbé zsúfoltan. Hát itt már azért nem lehetett olyan jól haladni, de 3 óra igy is eltelt vele. Visszaérve már az előző nap ismétlődött. Séta, vacsora, séta.
