Ezen a napon utaztunk el kirándulásunk legtávolabbi pontjáig, mármint Szegedtől. Itt mondta az idegenvezető, hogy a buszsofőrök kimutatása szerint eddig már 3741 km-t tettünk meg. A mai megtett távolság oda-vissza 300 km volt, ez most nem volt nagy távolság. A Bergenig vezető úton, ha nem mentünk át 50 alagúton, akkor egyen sem. Ahogy a fjordos hajókázásnál itt sem voltunk egyedü. Persze csak abból a szempontból, hogy most két óceánjáró is volt a kikötőbe. Ez 3000/hajó túristával számolva igencsak „megtöltöttük” a főteret. Az első utunk egy kilátópontra vezetett a város fölé. A kilátóhoz egy kötélpályás felvonó vitt fel. Látványosan modern volt volt, kb 10 perc volt indulástól a megállásig. A városkép? Fantasztikus. Szerencsére szép idő is volt. Az idegenvezető szerint itt az év 356 napjából több, mint 200-ban esik. Szóval…nem lehetett panaszunk. A kilátótól eltávolodva egy rövidke sétát tettünk egy erdőben. Ahogy be is lett harangozva tényleg mesebeli erdő volt, már csak a trollokat váruk.
A kilátóból lejövet egy Hansa múzeumot néztünk meg. Hát ez nem volt egy nagy durranás, mert inkább csak az északi halfeldogozásról és a kereskedelméről volt kiállítás. A kiállítás mellett azért volt lehetőség benézni az akkori – 1600-as – évek életébe. Házakba, konyhákba. Végülis, megérte a bemenetelt.
A múzeum látogatás után lehetőség lett volna egy tengeri akváriumot is megnézni, de arra nem mentem el, mert ilyet már láttam. Azok, akik bent voltak mondták, hogy nem hagyunk ki semmit. Mivel nem voltunk az akváriumban, ezért plusz 1 óra szabadidő maradt legalább. Még a privát idő előtt azért idegenvezetővel csavarogtunk egyet a városban. A közös program után én először az eredeti halpiacot – ami most inkább egy kifőzde lett, majd a modern halpiacot, ami egy modern kifőzde lett – néztem meg. Az tény, hogy tele volt mindenféle tengeri herkentyűvel. Már amennyire a jávorszarvas kolbász annak számít. A fentiek biztos tudták, hogy mi vagyunk a városban, mert addig szép idő volt, de indulás előtt, azért látványosan befelhősödött és elkezdett esni az eső. Persze nem volt vészes, csak éppen annyira esett, hogy ne tudjuk eldönteni, hogy elővegyük-e az esernyőt, vagy nem. A hazafelé vezető utat majnem végig aludtam.
