Osloból elindultunk – mint mindig óraműpontossággal 8-kor – és az első megállót leszámítva, ami egy benzinkút volt megérkeztünk Torpóba. Hát egy nagyon kis település, de van egy temploma, ami majd 800 éves és teljesen fából csinálták. Bár csak egy része marad meg, mert már elkezdték lebontani, de sikerült megmenteni.
A templom után és egy kis pihenővel elérkeztünk a földrajzi vízválasztóhoz. Innen már a másik irányban folyik a víz. Idáig eljutni is csak úgy lehetett, hogy számtalan olyan alagúton mentünk át, ahol a busz is alig fér el. Volt is fennakadás, amikor éppen egy kamionnal találtuk szembe magunkat. Ez a pont volt az, ahol már hó is volt a hegyek csúcsán, na meg vízesés. Rengeteg vízesés.
A vízesések földjéről tovább indultunk és pár órás utazás után elértünk oda, ahová igazán készültünk is. A Sogne-fjordhoz. Tényleg bámulatos hely. Főleg nekem, mint alföldi gyereknek. Vélhetően nem csak nekem tetszik, mert éppen bennt állt egy óceánjáró hajó vagy 4000 utassal. El is lepték a kikötőt. Ettől függetlenül a sétahajóra kényelmesen felfértünk. Full extrás hajó volt és a lényeg, hogy teljesen elektromos. Ott töltötték kábelen, mint mi a telefonunkat. Itt már nem volt hó, de így is csak csodálattal lehet beszélni róla. Írhatnám, hogy beszéljenek inkább a képek, de azok úgysem adnák vissza azt a látványt.
A bő két órás hajókázás után érkeztünk meg Vossba. A szállásunkra, ahol 2 éjszakát leszünk.
