A mai nap egésze a városról a városnézésről szólt. Mint mindig a 8 órás indulás után egy szoborparkba mentünk. Norvégok nemzeti szobrásza volt és valóban érzelemdús alkotásokat készített. Azt tény, hogy ha az idegenvezető nem mondja el, mi is a lényege, akkor azért jobban átsiklottunk volna rajta. Szép volt. A reggeli hűvös idő gyorsan váltott kimondottan melegben.
A második programpont volt számomra a fénypont, a csúcs. Felmentünk egy sísíncra és onnan lehetett bámészkodni. Bár éppen felujítják, de szerencsére működött. Egy speciális felvonóval lehetett felmenni, valahogy félig oldalcsúszva húzta fel az utasokat. A kilátás kárpótolt mindent, körpanorámába mindenfelé.
A harmadik programpont ismét egy hajó volt, dehát a norvég márcsak hajós nemzet. A Fram múzeum egy sarkvidéki kutató expedícióját és a hajóját mutatja be. A komplett hajót bevitték egy épületbe. Persze körbevették miden plusszal, képekkel, tájékoztatókkal. Volt vetítés is és még egy „hűtőházat” is beépítettek. Ott lehetett kipróbálni, hogy milyen hideg volt ott és akkor. Ebben a múzeumban már belehetett menni magába a hajóba. Nekem személyszerint nagyon tetszett. Sosem voltam még tengerjáró fa hajóba. Moondjuk másmilyenben sem, de ez nagyon tetszett. Belehetett nézni a hajókonyhára, a hálókabinokba. Szóvalű mindehová, még a gépházba is. Volt egy rész a hajó aljában, ahol egy hangszóróból olyan hang jött, mint amikor megy a hajó a hullámzó tengeren és recseg-ropog mindenhol.
A következő megnézendő a Fram múzeummal átellenben lévő Kon-tiki múzeum. Ez egy híres hajós gyakorlati régész kutatónak állít emléket. Valamikor gyerekkoromban még olvastam is róla. Egy balzafából épített tutajról szól, amivel dél-amerikából eltutajoztak polinéziába. Sikerült nekik, sőt csináltak egy másik tutajt is és azzal már másfelé hajóztak. A program bő egy órás volt.
Múzeumlátogatásokat befejezve a városban folytattuk. Volt egy kiadós városi séta, ahol a városház volt az első. Modern gondolkodás látszik rajta. A múltszázadi elejei épület. Utánna a városban bóklásztunk, sétáltunk. Megnéztük a királyi palotát, és még volt szerencsénk egy kisebb őrségváltást megnézni. Hát…elég szimpadias volt, kicsit gyenge.
Délután, estefelé eljött a pillanat, amikor leszakadt az ég. Olyan vihar volt, hogy alig láttunk tovább az orrunknál.