A berlini ébredés után belevágtunk a skandináv világba. Első nekiindulásban meg sem álltunk Lübec-ig. A déli pihenőidőnket is a városban töltöttük, de ha már ott voltunk, akkor sétáltunk is egy kellemeset. Volt egy kis szabadprogram én ezt marcipán vásárlásra fordítottam. Szép, középkori település, csak sajnos a II. világháború igencsak nyomot hagyott rajta. A bombázások megtették hatásukat és az ujáépítés – bár igyekeztek – már nem a régi házakat hoza vissza. Innen tovább indultunk az első kompos utunkhoz.
A komp Puttgarten településnél volt. Bevallom én nagyobb kompra készültem, de hát ne válogasson az olyan ember, kinek semilyen sincs. A komp a balatinánál, azért nagyobb volt, két fedélzeten fértek el a járművek. Öt szintes kompról beszélünk, ezért az 50 perc egy kicsit kevésnek bizonyult a bejárásához. Horvátországban már utaztam ilyen kompon, de itt az éttermek, shopok és boltok azért megleptek egy kicsit. Még játékautomaták is voltak. Az idegenvezető már szólt előre, hogy nézzük meg az alkoholos boltot, mert ott mindig sor áll, már a megnyitása előtt. Ez azért van, mert csak nemzetközi vízeken olcsó a pia. A szűk órás kompolás után Dániában folytattuk. Külsőre nem éreztem különumbséget az előző országhoz képest. Maximum a feliratok változtak. Keresztül buszoztunk Dánián. Meg sem álltunk az Oresund hídig. Az utamon ezt vártam talán a legjobban. Az ott lét, a rajta való átmenetel lenyűgöző volt. Legnagyobb sajnálatomra jó képeket nem tudtam csinálni, de bízon a holnapi napban. A hídról leérve kb. 20 percet buszoztunk a szállásunkig. Egy kimondottan „svéd” szálodába értünk. A szoba elfoglalása után jött a vacsora. Érdekes ízviláguk van. Kapribogyós előétel és valamiféle mártással leöntött csirkemell. Desszert, pedig sajttorta volt. Két érdekesség : nincs asztalterítő és nincs kenyér. Nekem igazán nem hiányzott, de sokaknak igen. Itt állítólag nem divat kenyeret enni. Vacsora után azért elmentem sétálni egyet. Ami feltűnt, hogy itt még este 10-kor is sütött a nap. Teljes sötét majdnem 11 után volt.
