Évek óta készülünk Romániába utazni, de valahogy mindig akadt más úticél ahová inkább mentünk. Nem is kimondottan a hely miatt, hanem, mert az ilyen rövidebb kirándulásokat inkább Magyarországra tervezzük – minek olyan messzire menni. Gondoltuk eddig. 🙂 . A változások, és a „rezsidémon” viszont átírta az elveket. Eredetileg Nyíregyházára mentünk volna, de a szálloda pár nap után lemondta a foglalásunk, mert a rezsicsökkentésre hivatkozva bezárnak. Javasolták, hogy esetleg később – esetleges pozitív változások után – nézzünk vissza és akkor szívesen látnak minket. Hazudnék, ha nem lettünk volna csalódotak. De nem mi lettünk volna, ha feladtuk volna, mert ha már elindultunk akkor menjünk. OK, de hová? Mint mindig ilyenkor jön egy ismerős vagy egy barát, akinek elmondod a sztorid és Ő csak visszakérdez : „Miért nem mentek Romániába? Mi évek óta oda járunk, tök jó hely.”
Hmmm…miért is ne? Nézzünk szét biztos lesz olyan hely, ahová mennénk, meghát mindig is készültünk oda. Lehet, hogy csak ez a kis „lökés” kellett. Nekiálltunk keresgélni.
Romániára azon belül Temesvárra esett a választás. Ideálisnak tűnt. Fele akkora távolságra van csak, mint Nyíregyháza és ami nem utolsó szempont – bármilyen hihetettlen – jóval olcsóbb is. Lefoglaltuk, indulunk.
A határtól tartottam egy kicsit, mert azért mégiscsak „külföldre” megyünk, de kár volt. A határon is csak mi voltunk, így még várni sem kellett. Az út minősége makulátlan volt. Félretéve az emlékeket és a sztereotípiákat meg kellett állapítanunk, hogy le a kalappal. Indulás előtt azért tájékozódtam egy kicsit a városról és azt már tudtam, hogy 3. legnagyobb városa Romániának, de, hogy ekkora és így fejlődik arra nem gondoltam. Kicsivel több mint 100 km Szegedtől. Az időeltolódás – kicsit abszurd – miatt vesztettünk egy órát, de így legalább a szoba elfoglalása már nem okozott gondot.
Szállásként a „Hotel Perla”-ra esett a választás. Majdnem a központba van, de éppen olyan távolságra, hogy még megéri választani. Képek alapján szép és modern, és még kinti medencéje is van. Nem mintha novemberben erre lenne szükségünk, de van. 🙂 A szoba nagy volt, nagyobb, mint gondoltam. Maga szálloda 4 csillaggal hirdeti magát. Azt azért túlzásnak tartom egy kicsit, de nem panaszkodhatunk, mert tényleg modern és tiszta volt.
Az idő eltolódás miatt – tök röhej ilyenről beszélni tőlünk 100 km-re – még bőven világos volt, amikor oda értünk és elfoglaltuk a szállást, és már indultunk is a várost felfedezni.
Tényleg nem volt messze a belvárostól, mert 10 perc gyaloglással már bent is voltunk a belváros szívében és csak bámultunk. Itt kell bevallanom, hogy van egy kis előítéletem a románokkal kapcsolatban, de az idő teltével ez szépen lassan elmúlt – na jó nem teljesen.
A város – be kell valljam – lényegesen nagyobb és modernebb, mint a mi Szegedünk. A belvárosa látványos felújításon esik át éppen és ez nagyon tetszett. Nagyon sok a zöld felület, a park. Ez nekem igen csak tetszik. Ami a lényeg : egy város ha van rajta keresztül folyó víz az csak szuper lehet. Itt van egy. Igaz igencsak keretek közé szorítva, de van. Az első, amit megláttunk az egy ortodox templom volt, ahová sok ember jött és ment. Persze megtudtuk az okát is : egy esküvő volt. Hát valljuk be : nagyon szép templom. Bocsánat, ez egy Katedrális. Végig sétáltunk a belvároson és csak bámultunk. Nagyon tetszett és az volt az elsődleges benyomásunk, hogy kár volt eddig várnunk. A szombatot tehát lezártuk egy 5-ös skálán 5-össel. 🙂
Vasárnapra már voltak terveink. Többektől hallottuk : „Ha Temesváron vagytok, akkor az „Iulius Town”-t ne hagyjátok ki.” Hát beterveztük, és kellemes csalódás volt. Maga az, hogy ez egy bevásárló központ nem volt nagy durranás – nyilván a mérete – és a kivitelezése és a minősége viszont már az. Bevallom már a belépésünk a parkjába is meglepett. Mindenhol szólt a kellemes dzsessz zene. De honnan? Nyilván csak nekem volt meglepő, de a földre telepített Boose hangszórók csodálatosan szólnak. Nem mintha én őket tartanám a hangszórógyártás csúcsának , ………. de igen. 🙂 Brutális útvesztő maga a bevásárló központ, főleg ha elsőre van ott az ember. Gondolom ha már rendszeres vásárló lennék, akkor már nem tévednék el. Túltettük magunkat a bevásárlás csábításán és inkább elindultunk vissza a belvárosba.
A tereken ismételten végig sétálva eljutottunk ismét a Béga folyóhoz. A partján terveztünk egy kis pihenést. Azt már az első napon is láttuk, hogy hajók is közlekednek rajta és a jótevőink is mondták : „Ha éppen jön egy Vaporettó, akkor arra üljetek fel, ne hagyjátok ki”. Szerencsénk volt, mert éppen odaérkezésükkor indult egy. Felszáltunk. Fejenként 1 lej volt. Meglepően olcsónak tartottuk – bármeddig is megyünk. Majdnem 1 órát mentünk. Elmentünk a végállomásig és vissza. Nagyon tetszett.
Hát mit nem mondjak….estére az egésznapos városnézés után igencsak elfáradtunk. A terv az volt, hogy visszamegyünk a szálláshelyünkre és pihenünk. De nem tudtunk, mert azt éreztük, hogy mennünk kell. Az elsődleges terv az az volt, hogy csak „egy utcányit sétálunk és jövünk haza”, de a vége egy teljes városi séta lett, csak éppen….sötétben.
Hétfőn indultunk haza. Nem volt rendkívüli, hacsak az nem, hogy egy IKEA látogatást is beterveztünk hazafelé. A Gond csak az volt, hogy az áruházat még nem nyitották meg – talán majd decemberben.
A „hazafelé vezető út midig rövidebb” szokták mondani. Hát a mi esetünkben tényleg az volt. Már csak az óraátállítás miatt is……. 🙂