„Pihenés az Alpokban. Kirándulás Wallis kantonba. Utazás a Rhone folyó közel 4000 méteres hegyláncokkal határolt völgyében, Martigny és Sion városok érintésével a Matter-völgybe. Csodálatos tájakon keresztül érkezünk Täsch-be. Innen lehetőség fogaskerekű vasúttal továbbutazni Zermattba. Ez a kisváros, mely a Matterhorn lábainál fekszik 1600 méteres magasságban, az Alpok egyik legelegánsabb üdülőhelye. Ismerkedés a várossal, lehetőség könnyű túrázásra. Már Zermattból, illetve közvetlen környékéről is nagyszerű a panoráma a környező hegyóriásokra. Fogaskerekű vasúttal a Gornergrat sziklagerincére (3100 méter). Lélegzetelállító panoráma nyílik innen a „havasok arénájára”, a gleccserek sokaságára. Tucatnyi 4000 méter feletti csúcs vesz körül minket, köztük az Alpok második legmagasabb csúcsa, a Dufourspitze a Monte Rosa-csoportban (4634 m) és a világhírű piramis formájú hegycsúcs, a Matterhorn (4478 m).”
A csúcsok csúcsa. Legalábbi nekem. Alföldi embernek ezek a magasságok már szinte „értékelhetetlenek”. Nem azért mert nem ér semmit, hanem azért mert olyan helyen lakni, ahol a legmagasabb pont a Tisza folyó töltése, majd itt van előtted 3500 méternyi hegy, ez egy kicsit ámulatba ejtheti a bámészkodót. A nap kezdetén azt gondoltam, hogy a kirándulás csúcsa a Jungfrau megnézése lesz, de tévedtem. Az utat már előtte való nap kétségek övezték a „mi van ha esik a hó”. Hát esett…. Lent az indulásnál még nem látszott, mert ott még csak a +2 fokot éreztük, de ahogy haladtunk a célunk felé – a napsütés ellenére – egyre jobban hűlt az idő. Az első megálló egy normál vasúti megálló volt, ahonnan kb. 15 percnyi vonatozás után jutottunk el egy kedves kis alpesi városba, Zermatt-ba. Tényleg az volt. Itt szálltunk át egy másik – milyen meglepő – fogaskerekű vasútra, ami már a célunkhoz vitt. Az út bő fél óra volt, de az tömény látnivaló. A táj, a hegyek…..felejthetlenek. Na itt találkoztunk először a hóval. Elérve a célt aztán jött a tömény „élmény”. Ez leírhatatlan. Ott kell lenni. Az, hogy – 8 fok volt és olyan szél, hogy ez miatt inkább -15 foknak érződött az egy dolog még csak érdekesebbé tette a dolgot. Felhők voltak az égen, nem is kevés, de talán ettől volt még látványosabb az egész. Mérhetőek voltak a távolságok – legalábbis én azt hittem. Itt minden a turistáknak, a turistákért volt. Volt olyan távcső, amibe ha belenéztem – természetesen ingyen – és a kiszemelt hegy felé irányítottam mutatta a magasságát, a gleccsereknek írta a nevét és jelölt minden olyan helyet, pontot, ami érdekes lehet. De, hisz ott minden érdekes volt. Volt fent egy kis kápolna. Nem volt egy katedrális, de arra jó volt, hogy egy gyertyát gyújtva, megköszönjük létünket, azoknak akik, fontosak vagy fontosak voltak nekünk. Volt még fent a hegyen egy érdekes látogató központ is. Itt az interaktivitásé volt a főszerep. Egy VR szemüveggel – egy ülő alkalmatosságban ülve – repülni lehetett a Matterhorn körül és csodálkozni lehetett a látképben.
Fent a hegyen majdnem 2 órát töltöttem, majd visszavonatoztam – mivel ezt mindenki egyedileg tehette – Zermatt-ba a kiindulási pontunkra. Itt volt a szabadprogram. Csokivásárlás és bámészkodás. Fullos síparadicsomi település. Minden, mint minden….a túrizmusért volt.
