december 03, 2022
Eddigi irományok:
Temesvári hétvége. Nyolcadik nap. Elindulás hazafelé és a “The End” felirat. Hetedik nap. Itt inkább Liechtensteint vártam.

Negyedik nap. A várva várt Jungfrau.

“Kora délelőtt séta az egyik leghangulatosabb svájci városban, Luzernben. A város jelképeinek, a Kapellbrückének (középkori fedett fahíd) és az Oroszlános emlékműnek a megtekintése. Továbbutazás Interlaken érintésével a Berni-Alpok (a Jungfrau-csoport) 4000 m magas hegyei között fekvő Lauterbrunneni-völgybe, Európa talán legszebb gleccservölgyébe. Lehetőség könnyű túrázásra, vagy pedig a híres Jungfrau fogaskerekű vasúttal egy kilátópont elérésére. A panoráma egy életre szóló élmény. Délután a Trümmelbach-gleccservízesések megtekintése (10 vízesés egy hegy belsejében), majd utazás tipikus alpesi tájakon keresztül Svájc nyugati részébe, a francia Svájcba. Szállás Aigle környékén, egy gyönyörű fekvésű alpesi szállodában.” 

Luzernbe igencsak esős időben érkeztünk. Lógott a lába rendesen, de szerencsére komolyabb eső nem volt, még az esernyőt sem kellett kinyitni. Sétáltunk egyet a városban, de sok említésre valóra nem emlékszem, mert az agyam, már a Jugfrau-n járt.

Amiért ezt az utazást választottam : Jungfrau. A teljes hegycsúcsig sajnos nem jutottam fel, mert az lényegesen több idő lett volna és a szabadidőm pedig kevesebb volt, de anyagilag sem biztos, hogy megérte volna. Persze lehet, hogy majd egyszer még bánni fogom, de ezt meghagyom későbbre. Az igazi hegyi kilátások itt kezdődtek. Fenséges hegycsúcsok mindenhol, az első gleccserek – szeptemberben. A levegőt harapni lehetett volna. A vonatmegállóból – ami persze fogaskerekű volt, mint itt mindenhol – egy kilátóhoz lehetett elmenni és onnan csodálkozni. Maga a kilátó nem volt messze, de igencsak lejtős terepen. Mos a végén már igencsak kapkodtam a levegőt, pedig nem siettem. Az utószezon ellenére azért – a hírneve okán – sok látogató volt, felfelé a vonaton alig volt már hely. Lefelé azért már volt, de ott még mindenkinek a lelke fent volt a hegyen.

Hogy a nap teljes legyen visszafelé azért megálltunk egy gleccser vízesésnél. 20 perc buszozásra volt a vasút alsó megállójától. Az érdekessége ennek a vízesésnek az, hogy ez a hegy belsejében van. A tetejére felmenni egy speciális liftszerű valamivel lehet és úgy kell lesétálni a vízesés mellett. A sétáló út tökéletesen kiépített volt, de a víz úgy zúdult lefelé, olyan erővel, hogy szinte a hegy is remegett. Furcsa érzés volt. Ráadásul a vízpára igencsak átnedvesített mindent. A nők meg csak siránkoztak a frizura miatt.