„Budapestről az autóbusz 6.15-kor indul a Déli pályaudvartól. Utazás a Tatabánya – Győr – Hegyeshalom – Bécs – Salzburg – Innsbruck útvonalon. Séta Innsbruckban, Tirol fővárosában, majd továbbutazás az Inn alpesi völgyében a tiroli szállodához.”
Az indulás időpontja hajnali 6.15-re lett kiírva a Déli pályaudvar mellől. Már az indulás reggelén az első probléma az volt, – bár ez volt az egyetlen a teljes út során – hogy nem találtam taxit, aki kivigyen Pesterzsébetről a Déliig. Nem mondom, hogy izgulni kezdtem, de azért jó lett volna nem lemaradni már az első nap.
Már éppen kezdett világosodni, amikor elindultunk. Nagy szerencsém volt, hogy a sofőr mögött a második sorban az ablak mellett kaptam helyet. Elmondhatom, hogy szinte körpanorámában volt részem. Nem mindenki itt szállt fel. Voltak akik Győrben csatlakoztak hozzánk voltak akiket az autópálya melletti pihenőben vettünk fel, de a Mosoni pihenőben már együtt volt a csapat, hogy elindulhassunk.
Az úton még egy alkalommal álltunk meg pihenni, ott kb 45 perc volt a pihenő. Az út kezdetén megegyeztünk az idegenvezetőnkkel, hogy tudatosan nem WC pihenőt mondunk, hanem csak egy „sminkigazításra, vagy púderezésre” fogunk megállni.
A pihenő után az eldő megálló Innsbruck volt. Szép kis város, de nekem azonnal feltűntek olyan személyek, akiket a határról jól ismerek. Persze nem személyesen, de az arcformájuk és a viselkedésük egyértelművé tette, hogy ők nem tősgyökeres osztrákok. Itt majdnem 2 órát voltunk és a városnézés is kellemes volt. Jó volt ráhangolódni az „alpesi” látképre.
Az első szálláshelyünkre eset 7 után érkeztünk. Nagyon kedves kis „síparadicsomi” 🙂 hely volt. Kultúrált és látszott, hogy felkészültek. A szoba elfoglalása után a vacsorának szenteltük az időnket. Nem volt nagy adag, de mivel mindenki igencsak éhes volt, ezért nem is hinném lett volna akkora adag, ami mindenkinek eléglett volna.
De talán egy fontos momentumot kihagytam. Én csak egyedül utaztam és a foglalásnál elkellett fogadnom, – vagy fizetek felárat – hogy társítanak egy szintén egyedül utazó emberrel. De….csak én utaztam egyedül és egy idősebb nő, – azért vele mégsem rakhattak egy szobába – ezért végig egyedül voltam, nem kellett alkalmazkodnom. Vacsora után felmentem a szobába, de az egész napos út után csak egy tusolásra vágytam és alvásra. Az ébresztést reggel 6-ra kértem. (a telefonomtól)