Valamikor a 90-es évek végén volt a típussal „dolgom”. Azóta már sokszor változott a számozása – talán a neve nem.
Még valamikor a 90-es években történt. Lehet, hogy már tényleg csak történelem? Nem hinném, csak éppen nekem volt egy kis nosztalgia.
Most is elmentük barátokkal az aktuális „klasszikus autók kiállítására”, ami mint most is jó volt, tetszett, de az igazi….az a vasút volt.
Nem tudom miért, de idén sokkal több jármű és vagon volt nyitva és látogatható, mint egy évvel ezelőtt. Ki is használtuk. Bebarangoltunk mindent, amit csak lehetett. Ami nyitva volt, arra mind felmentünk és megnéztük.
Így akadtunk rá a sorban erre az M44-es mozdonyra. Balga létemre külső képet nem csináltam.
Már maga a hely is inspirált. Egy pár hónapot volt szerencsém itt dolgozni, és éppen ezeken a mozdonyokon.
Amikor ezeket a mozdonyokat látom mindig egy klasszikus történet jut eszembe:
Valamikor réges-régen amikor még napi vizsgákra is hoztak be mozdonyokat, előfordult, hogy olyanok is bekerültek, amiknek sajnos nem mindegyik – sokszor majdnem a fele- hengere nem működött. Talán valamikor az első napokban történt, hogy behoztak egy ilyen „ sebesültet”. Minket kiállítottak a mozdony oldalára, hogy „nézzük a motort kívülről”. Mi ezt meg is tettük, csak éppen azt nem mondták, hogy el is indítják, vagy legalábbis megpróbálják. Megtették. Persze közben méztek minket és várták a hatást. ?
Mi volt az? Hát az, hogy a már nem működő hengerek tele voltak vízzel, amit a motor a kipufogó csövön keresztül „nyomott” ki. Mi persze alatta áltunk…….
Volt röhögés rendesen….. De megtanultuk.
Sosem felejtem el és akárhányszor ezt a mozdonyt látom, mindig eszembe jut ez a történet.
Köszönet Lami Laci bácsinak. Bár, ha belegondolok nem is tudom, hogy ez volt-e a valódi teljes neve. Szeretném azt hinni, hogy igen.