október 16, 2021
Eddigi irományok:
Végre nem egy “kutyás” történet. Már napi rutin…..”Marcikutya”. :-) Kutyagondok? – letudva :-)

Ismét Marcipán – A kutya. :-)

Amikor egy ismerősnek elmondtam, hogy lett egy kutyánk csak annyit mondott legyintve : “na lett még egy gyereketek”

És tényleg.

Ami most éppen borzolja a kedélyeket az nem más, mint a kutya pszichológia. Egy kutya lehet depressziós? Állítólag igen. Maga a történet az, hogy amikor elmentünk nyaralni – mivel nem szobakutyának szántuk – Marcit nem vittük el magunkkal. Bár nem vittük, de gondoskodtunk a mindennapjairól. Egy kedves kutyás ismerősünk szinte mindennap eljött és még sétálni is elvitte, a rokonság, pedig naponta volt, hogy többször is eljöttek, megetették megnézték, sétáltatták és mindent megtettek, hogy ennek az elkényeztetett kutyának minél elviselhetőbb legyenek a napjai. Sajnos félő, hogy ez nem volt elég neki. Haza érkezésünkkor már láttuk, hogy itt valami “történt”. Fizikailag látszott, hogy fogyott, a gerincoszlopa tisztán látható volt, a hasa beesett. Akár egy “gondozásmentes” kutya, pedig tökéletesen tudtuk, hogy ez nem lehet, mert nem kételkedtünk a segítségeinkben. A testi változáson kívül a lelki változások is szembetűnőek voltak. Az, hogy amikor hazaértünk éppen két utcával arrébb egy kedves család vendégszeretetét élvezte – mint már említettem “tiszta Houdini” – úgy viselkedett, mintha mi nem is lennénk. A szeméből a “na mivan hazaértetek” kérdés volt olvasható már meg sem lepett. Hazavittem, de a közöny szinte látható volt. Eltelt több nap és a kutya a durcis, sértődött oldalát mutatta. Mintha itthon se lettünk volna. Hívtuk nem jött, nem evett és ami inkább aggasztott az az, hogy nem ivott. Napokon keresztül mintha nem is velünk lenne, nem is ezen a földön lenne. Felmerült bennünk, hogy lehet, hogy valaki nem győzte a jelenlétét és megmérgezte, de azt elvetettük, mert akkor pár nap alatt kimúlt volna és a mérgezés jeleit sem mutatta. Kezdtünk arra gondolni, hogy – mi mindenre jó a gugli – depressziós. Több helyen olvasható volt, hogy a kutyákat igenis megviseli az, hogy a gazdái magukra hagyják, még akkor is ha gondoskodnak róla. De ez az állapot már majdnem másfél hete tart. Azóta már elvittük egy állatorvoshoz – az éves veszettségi oltás aktuálissá vált -, de ő is csak a “depi”-re gondolt. Semmi szervi elváltozás, semmi olyan, ami azonnalos beavatkozást igényelne. Szerinte ez a viselkedés akár hetekig is eltarthat, legyünk türelmesek.

Ja, türelmesek. Már kézből etetem. 🙂