Az 5. napra kirándulást szerveztünk a szomszédos Korcsula szigetre. Persze a család és én más, más indokból szerettünk volna eljutni, de a végleges cél az azonos volt. A család női tagjai inkább a shoppingolást részesítették előnyben, míg én inkább a városnézés, várnézést szerettem volna. Szerencsér mindkettő sikerült. 🙂
Az igaz, hogy éppen a „túristaidő” szerinti legrosszabbkor érkeztünk, mert délután 2- kor léptünk a partra, de az én szempontomból a legjobbkor. Szinte alig voltak a városban. Mindenki éppen sziesztázott. Persze ez ebben a formában nem pontos, mert vélhetően vártak arra, hogy a délutáni nyitásra ott legyenek. 🙂
Lehet ismétlem önmagam, és még fogom is, de igaz a mondás : Ha egy Dalmát várost láttál, akkor mind láttad. Központi tér, ahol a templom és a városháza van, és abból ágaznak el az utcák a partig. Szinte már „szabvány”. De tényleg ez van. Mindentől függetlenül szép a város. Sokat vártam tőle, mert állítólag Maco Polo szülővárosa, de ezt egy pár bolton és egy kiállításon kívül mással nem láttam bizonyítani.
Száz szónak is egy a vége. Valóban szép város. Tény, hogy pár óra alatt végig járható.