Volt egy pár hónap, amikor nyugalom volt. Persze a nyugalom szó is csak viszonylagos, mert „Marcikutya” rendszeresen feszegette a határait. Meg persze a mi idegeinket. De most…..most szintet lépett az elmúlt pár napban.
Az tény, hogy a ház mögötti kerítésrész nem kimondottan a „legerősebb bástya” a rendszerben, de eddig ezt a szakaszt nem ostromolta. Ahogy az idő telt, a saroktól kezdve befelé haladva nem volt olyan rész, amit ne próbált volna meg átlépni. Nem zavarta a szögesdrót, nem zavarta az, hogy a dróthálón kell felmásznia. Ment, mint akit hívtak. Volt nap, hogy háromszor kellett visszahozni, mert a környéken kóborolt.
Megszületett a megoldás. A meglévő kerítés ideiglenes megerősítése. A tavasszal terveztem a kerítés cseréjét. Bíztam benne, hogy kibírja odáig, de sajnos nem. A jelenlegi megerősítés egy kicsit mókásan néz ki, de jelenleg nem jutott több az eszembe.
